Hideg zuhany

2009 szeptember 11. | Szerző: Midnight_lady |

 Beszeltem nem is olyan reg a parommal….mondja nekem,hogy hat megpalyazna egy osztondijat…mar szo volt errol az osztondijrol ezelott ket evvel is…erdekes,akkor nem palyazta meg.Szoval MOST megis megpalyazna, nem hinne hogy eselyes,de megprobalna….Noha kisse idoigenyes, ugye, a tanfolyam tobb mint egy evet tart, havonta nehany napot el lesz utazva….

Ez tenyleg ugy jott mint egy hideg zuhany.Azt hiszem,tulajdonkeppen nem is vele, hanem velem van a baj.Nem akarom latni a nyilvanvalot, es nem akarom elhinni,hogy nem tisztel annyira,hogy becsuletes, egyenes valaszt adjon nekem, meg akkor is ha nemleges.Pedig,olyan nyilvanvalo…nemcsak az,hogy nem jon velem, hanem az is,hogy esze agaban sincs kovetni.Hiszen mig en hat honapi tavolletrol beszeltem,hogy annyi idore elmennek, o 2 evre szolo terveket szo, a vak is latja, csak en nem, hogy mi van itt.

Es megis mindig megdobbenek mikor eloall egy ilyen otlettel.Mintha fobe kolintottak volna most is, teljesen elment az egesz kedvem,mindentol.Alig jovok egy kicsit helyre, jon egy ujabb informacio ami teljesen felkavar.Mindig kitalal valami ujat.csak bennem van a hiba.hogy nem tudom mar ezt a vegtelen naivsagomat legyurni, hogy hiszek,hiszek,hiszek a vegtelensegig, es pofara esek ujbol, es ujbol es ujbol.Ezt csinaltam mindig,mindig csak hittem a vegletekig es pofara estem szamtalanszor.Es aztan nagy sokara betelt a pohar es attol a perctol kezdve az a szemely aki engem ezerszer atejtett es hitegetett teljesen kozombosse valt.Amilyen fontos volt azelott, olyan jelentektelenne valt azutan.Es akkor jottek a nagy csodalkozasok, hogy hat mi van, de mi tortent, dehat aztan,most mit csinaltam neked?!

Ettol felek.Hogy betelik a pohar, es akkor fel is ut,le is ut.Johet akkor mar sirva,zokogva, okleveleket tepdesve….keso lesz.Nem akarom megfosztani ot attol az oromtol hogy a pici gyermeket novekedni lassa…az elso mosolyt, az elso lepest, az elso szavakat, szoval, kegyetlenseg lenne.Tudom,hogy nagyon varja, hogy nagyon akarta ezt a gyermeket.Erdekes azonban,hogy arra nem gondol, hogy vajon mikor lesz ideje a csaladjara a ceg, munkaugyi celu utazasok, tanulas es tanfolyamra utazasok kozott.Igy is reggel megy,este jon.hat akkor a gyermek es en, mi hol vagyunk, hol leszunk?Ha megse mennek el, ha megis ugy dontenek hogy ittmaradok…(bar egyre inkabb kizarom ezt a lehetoseget,latvan mi tortenik)Mi leszek en?valaki aki ellatja a gyereket, rendben tartja az otthont, kimossa a ruhat,megfozi az etelt, bepakolja a taskat utazas elott es befogja a szajat mikor a ferje itthon van mert faradt/kimerult/nehez napja volt/holnap utazik,tehat pihennie kell/tanulnia kell/stb.Cserebe kapok penzt bevasarlasra,meg mindenre amire kell, megvehetek magamnak mindent amit kell, termeszetesen ruha,cipo,ilyesmi,nem lakasrol meg luxuskirandulasrol meg draga orakrol, ekszerekrol beszelek itt.Mar nem egyszer hallottam,hogy hat en most nem tudok segiteni,de szolok anyamnak.Mikor o is tokeletesen tudja,hogy a mamaja,noha segit, segitsegnyujtas kozben felorli az idegeket a sok kerdezoskodessel, megjegyzessel,sopankodassal okos tanaccsal, es tulajdonkeppen amikor o segit akkor minden az o elkepzelese szerint jatszodik le, meg akkor is ha annak semmi koze az eredeti tervhez.Egyszer mondtam neki, hogy ne haragudj,nem az anyukadhoz mentem ferjhez.Hat ez remek.Na mindegy.Megyek osszeszedem magam, onsajnalgatassal nem erek el semmit.Elfoglalom magam es megprobalom megerteni,hogy tulajdonkeppen nem szamit hogy en mit akarok es egyaltalan ki vagyok, es hogy az en eletemet hogy befolyasoljak masok dontesei.Erdekes,hogy attol,hogy eleg balfacannak neznek,azert altalaban letezik az az elvaras hogy onalloan megoldjak mindent, ne szamitsak valami nagy tamaszra, mert ugye a korulmenyek….

Nem tudom,ha meg lesz kedvem irni este…bar szerintem nem lesz valami nagy alvas,ugyhogy….