A paromrol…

 Amint egy korabbi bejegyzesemben is irtam, meg onmagamat is

megleptem a mikor elolvastam az elso irasomat.Meglepett az,hogy az

egesz szovegbol sutott az indulat, es nem volt egy szo,egy mondat

amibol kivilaglott volna, hogy tulajdonkeppen en szeretem a

ferjemet.Pedig, szeretem.Nem is kevesse.

Nem is tudom, mivel kezdjem….az en parom egy vegtelenul nyugodt,

szorgalmas, ambicios es nagyon okos ferfi.Szelid es jo.Hiszek benne, a tudasaban, a

kepessegeiben, a szakmai tehetsegeben jobban mint onmagamban.Ritkan

szolalkozunk ossze, akkor is legtobbszor hulyesegeken, es mindig en

kezdem.Mert peldaul neha nagyon elegem van abbol,hogy miutan este

hazajon, elinditja a szamitogepet es folytatja a munkajat.Esetleg

cseveg egy kollegajaval valami szakmai dologrol.Az is szokott

idegesiteni, amikor beszelek hozza, es latom,hogy egyaltalan nem

hallja, vagy egesz egyszeruen eszebe jut valami, felhiv valakit es

elkezd beszelni telefonon.Ettol a falra tudok maszni.Ugyhogy ilyeneken

szoktunk vitatkozni.Vagyis, hat en megsertodom, de uvoltozes es

tulajdonkeppeni veszekedes nincs is.

Soha ugy igazan,szandekosan,meg nem bantott.Soha ram nem

kiabalt,arrol nem is beszelek,hogy kezet emelt volna.Soha velem nem

durvaskodott.Ha valamit szerettem volna,mindig az mondta,legyen.Az is

igaz,hogy en sem mentem tul a hataron,es nem kertem toronyorat

lancostol.Es amit o szeretett volna,azt en sem elleneztem soha.

Mondhatnam,ez egy jo hazassag.Sot,sokan csak almodnak ilyen

hazassagrol.Es megis…valami hianyzik, sajnos…O fantasztikusan

torekvo ami a szakmajat illeti,es nagyon ugyes,szoval le a kalappal.De

valahogy ugy erzem,hogy itt meg is rekednek a dolgok.Hogy egy dolog van

nagyon fontos a vilagon,es az a szakma.Persze en is…de csak

valahol…joval hatrabb.Azertt nagyon remelem,hogy ha a gyerek

megszuletik,akkor majd neki is o lesz az elso helyen.

Milyen volt ezelott?nem is tudom….Nagymamam nagyon beteg

volt,hosszu ideig,es mivel rajtam kivul senki nem volt itt a

csaladbol,ram harult minden.Ugyhogy nagyon sok idomet lekototte, a

parom meg teljesen el volt foglalva a munkajaval.Akkor azt hittem, es o

is avval indokolta,hogy hat azert mert en orokke a mamaval vagyok

elfoglalva.Valahol a szivem melyen sejtettem,hogy ez nem teljesen

igaz.nem tevedtem nagyot.Pontosan annyira elfoglalt maradt azutan is

hogy kulon koltoztunk, pontosan olyan elfoglalt most is, mikor

Nagymamam mar nyugszik, a kulonbseg az,hogy most nincs kire rakenni a

dolgokat.

Es felek en is attol,hogy a sajat gyermeke nem fogja majd

megismerni, es sirni fog mikor meglatja,mert idegen lesz neki.Oriasi

megrazkodtatas lehet ez barmely szulo szamara.Nem akarom ezt,de

valahogy egesz egyszeruen nem tudok beletorodni abba,hogy teljesen le

kell mondjak egyeduli vagyamrol.Egyeduli tervemrol.Amelybe ot reges-reg

beavattam, es tulajdonkeppen a kettonk terve volt.Es miert?Valoszinuleg

azert,hogy az ido nagy reszet magamra hagyatva toltsem.mert tudom,hogy

neki nem lesz ideje rank,tudom…hiszen most nincs ideje ram…es egy

kisgyerek meg ezerszer tobb figyelmet es turelmet igenyel egy

felnottnel.Mikor arra gondolok,hogy itt maradok egyedul, csak vele es a

csaladjaval,ugy erzem magam mint egy uzott vad.Nem tudom

miert…valahogy ugy erzem,hogy teljesen sarokba lennek szoritva,hogy

nem lenne se szavam,se jelentosegem,…nem tudom,lehet hogy ez mar

paranoja?Ugy erzem,hogy akkor a mamaja teljesen ramszbadulna es

vegtelen joindulattal ugyan,de tonkretenne az idegeimet es az eletemet

a sok beleavatkozassal.Valahogy ugy erzem,hogy most, amig tudja,hogy

itt van az en anyam is, nem mereszkedik annyira,bar igy is minden nap

felhiv es kikerdez,hogy mi,meg hogy….Felek,hogy akkor en megszunok

letezni.Hogy elmegy a kedvem mindentol.Hogy kiegek.Nem lesz tobbet

EN,lesz egy anya,meg egy feleseg,meg egy meny,aki elvegzi a

kotelesseget csendben, aki ott ul ahova teszik,mert mas valasztasa nincs…es

akkor meg nem lehetek se jo anya,se jo feleseg,hiszen mit tud nyujtani

egy kiegett ember?Itt a bibi.Ezeken toprengek en naphosszat…..hogy

mit valasszak?valaszam ot,aki a parom, es gondolom,hogy fontos vagyok

neki, valasszam azt ami neki jo,meg akkor is ha tudom,hogy nekem

valoszinuleg pokol lesz, es vegul azza valik neki is, vagy legyek mar

vegre BATOR es valasszam vegre azt,amire en vagyok?!Fogas kerdes.De

majd eldol.Meg ugy sose volt, hogy valahogy ne lett volna.

Tovább a blogra »