A paromrol…

2009 szeptember 11. | Szerző: Midnight_lady |

 Amint egy korabbi bejegyzesemben is irtam, meg onmagamat is
megleptem a mikor elolvastam az elso irasomat.Meglepett az,hogy az
egesz szovegbol sutott az indulat, es nem volt egy szo,egy mondat
amibol kivilaglott volna, hogy tulajdonkeppen en szeretem a
ferjemet.Pedig, szeretem.Nem is kevesse.

Nem is tudom, mivel kezdjem….az en parom egy vegtelenul nyugodt,
szorgalmas, ambicios es nagyon okos ferfi.Szelid es jo.Hiszek benne, a tudasaban, a
kepessegeiben, a szakmai tehetsegeben jobban mint onmagamban.Ritkan
szolalkozunk ossze, akkor is legtobbszor hulyesegeken, es mindig en
kezdem.Mert peldaul neha nagyon elegem van abbol,hogy miutan este
hazajon, elinditja a szamitogepet es folytatja a munkajat.Esetleg
cseveg egy kollegajaval valami szakmai dologrol.Az is szokott
idegesiteni, amikor beszelek hozza, es latom,hogy egyaltalan nem
hallja, vagy egesz egyszeruen eszebe jut valami, felhiv valakit es
elkezd beszelni telefonon.Ettol a falra tudok maszni.Ugyhogy ilyeneken
szoktunk vitatkozni.Vagyis, hat en megsertodom, de uvoltozes es
tulajdonkeppeni veszekedes nincs is.

Soha ugy igazan,szandekosan,meg nem bantott.Soha ram nem
kiabalt,arrol nem is beszelek,hogy kezet emelt volna.Soha velem nem
durvaskodott.Ha valamit szerettem volna,mindig az mondta,legyen.Az is
igaz,hogy en sem mentem tul a hataron,es nem kertem toronyorat
lancostol.Es amit o szeretett volna,azt en sem elleneztem soha.

Mondhatnam,ez egy jo hazassag.Sot,sokan csak almodnak ilyen
hazassagrol.Es megis…valami hianyzik, sajnos…O fantasztikusan
torekvo ami a szakmajat illeti,es nagyon ugyes,szoval le a kalappal.De
valahogy ugy erzem,hogy itt meg is rekednek a dolgok.Hogy egy dolog van
nagyon fontos a vilagon,es az a szakma.Persze en is…de csak
valahol…joval hatrabb.Azertt nagyon remelem,hogy ha a gyerek
megszuletik,akkor majd neki is o lesz az elso helyen.

Milyen volt ezelott?nem is tudom….Nagymamam nagyon beteg
volt,hosszu ideig,es mivel rajtam kivul senki nem volt itt a
csaladbol,ram harult minden.Ugyhogy nagyon sok idomet lekototte, a
parom meg teljesen el volt foglalva a munkajaval.Akkor azt hittem, es o
is avval indokolta,hogy hat azert mert en orokke a mamaval vagyok
elfoglalva.Valahol a szivem melyen sejtettem,hogy ez nem teljesen
igaz.nem tevedtem nagyot.Pontosan annyira elfoglalt maradt azutan is
hogy kulon koltoztunk, pontosan olyan elfoglalt most is, mikor
Nagymamam mar nyugszik, a kulonbseg az,hogy most nincs kire rakenni a
dolgokat.

Es felek en is attol,hogy a sajat gyermeke nem fogja majd
megismerni, es sirni fog mikor meglatja,mert idegen lesz neki.Oriasi
megrazkodtatas lehet ez barmely szulo szamara.Nem akarom ezt,de
valahogy egesz egyszeruen nem tudok beletorodni abba,hogy teljesen le
kell mondjak egyeduli vagyamrol.Egyeduli tervemrol.Amelybe ot reges-reg
beavattam, es tulajdonkeppen a kettonk terve volt.Es miert?Valoszinuleg
azert,hogy az ido nagy reszet magamra hagyatva toltsem.mert tudom,hogy
neki nem lesz ideje rank,tudom…hiszen most nincs ideje ram…es egy
kisgyerek meg ezerszer tobb figyelmet es turelmet igenyel egy
felnottnel.Mikor arra gondolok,hogy itt maradok egyedul, csak vele es a
csaladjaval,ugy erzem magam mint egy uzott vad.Nem tudom
miert…valahogy ugy erzem,hogy teljesen sarokba lennek szoritva,hogy
nem lenne se szavam,se jelentosegem,…nem tudom,lehet hogy ez mar
paranoja?Ugy erzem,hogy akkor a mamaja teljesen ramszbadulna es
vegtelen joindulattal ugyan,de tonkretenne az idegeimet es az eletemet
a sok beleavatkozassal.Valahogy ugy erzem,hogy most, amig tudja,hogy
itt van az en anyam is, nem mereszkedik annyira,bar igy is minden nap
felhiv es kikerdez,hogy mi,meg hogy….Felek,hogy akkor en megszunok
letezni.Hogy elmegy a kedvem mindentol.Hogy kiegek.Nem lesz tobbet
EN,lesz egy anya,meg egy feleseg,meg egy meny,aki elvegzi a
kotelesseget csendben, aki ott ul ahova teszik,mert mas valasztasa nincs…es
akkor meg nem lehetek se jo anya,se jo feleseg,hiszen mit tud nyujtani
egy kiegett ember?Itt a bibi.Ezeken toprengek en naphosszat…..hogy
mit valasszak?valaszam ot,aki a parom, es gondolom,hogy fontos vagyok
neki, valasszam azt ami neki jo,meg akkor is ha tudom,hogy nekem
valoszinuleg pokol lesz, es vegul azza valik neki is, vagy legyek mar
vegre BATOR es valasszam vegre azt,amire en vagyok?!Fogas kerdes.De
majd eldol.Meg ugy sose volt, hogy valahogy ne lett volna.