Hideg zuhany
2009 szeptember 11. | Szerző: Midnight_lady
Beszeltem nem is olyan reg a parommal….mondja nekem,hogy hat megpalyazna egy osztondijat…mar szo volt errol az osztondijrol ezelott ket evvel is…erdekes,akkor nem palyazta meg.Szoval MOST megis megpalyazna, nem hinne hogy eselyes,de megprobalna….Noha kisse idoigenyes, ugye, a tanfolyam tobb mint egy evet tart, havonta nehany napot el lesz utazva….
Ez tenyleg ugy jott mint egy hideg zuhany.Azt hiszem,tulajdonkeppen nem is vele, hanem velem van a baj.Nem akarom latni a nyilvanvalot, es nem akarom elhinni,hogy nem tisztel annyira,hogy becsuletes, egyenes valaszt adjon nekem, meg akkor is ha nemleges.Pedig,olyan nyilvanvalo…nemcsak az,hogy nem jon velem, hanem az is,hogy esze agaban sincs kovetni.Hiszen mig en hat honapi tavolletrol beszeltem,hogy annyi idore elmennek, o 2 evre szolo terveket szo, a vak is latja, csak en nem, hogy mi van itt.
Es megis mindig megdobbenek mikor eloall egy ilyen otlettel.Mintha fobe kolintottak volna most is, teljesen elment az egesz kedvem,mindentol.Alig jovok egy kicsit helyre, jon egy ujabb informacio ami teljesen felkavar.Mindig kitalal valami ujat.csak bennem van a hiba.hogy nem tudom mar ezt a vegtelen naivsagomat legyurni, hogy hiszek,hiszek,hiszek a vegtelensegig, es pofara esek ujbol, es ujbol es ujbol.Ezt csinaltam mindig,mindig csak hittem a vegletekig es pofara estem szamtalanszor.Es aztan nagy sokara betelt a pohar es attol a perctol kezdve az a szemely aki engem ezerszer atejtett es hitegetett teljesen kozombosse valt.Amilyen fontos volt azelott, olyan jelentektelenne valt azutan.Es akkor jottek a nagy csodalkozasok, hogy hat mi van, de mi tortent, dehat aztan,most mit csinaltam neked?!
Ettol felek.Hogy betelik a pohar, es akkor fel is ut,le is ut.Johet akkor mar sirva,zokogva, okleveleket tepdesve….keso lesz.Nem akarom megfosztani ot attol az oromtol hogy a pici gyermeket novekedni lassa…az elso mosolyt, az elso lepest, az elso szavakat, szoval, kegyetlenseg lenne.Tudom,hogy nagyon varja, hogy nagyon akarta ezt a gyermeket.Erdekes azonban,hogy arra nem gondol, hogy vajon mikor lesz ideje a csaladjara a ceg, munkaugyi celu utazasok, tanulas es tanfolyamra utazasok kozott.Igy is reggel megy,este jon.hat akkor a gyermek es en, mi hol vagyunk, hol leszunk?Ha megse mennek el, ha megis ugy dontenek hogy ittmaradok…(bar egyre inkabb kizarom ezt a lehetoseget,latvan mi tortenik)Mi leszek en?valaki aki ellatja a gyereket, rendben tartja az otthont, kimossa a ruhat,megfozi az etelt, bepakolja a taskat utazas elott es befogja a szajat mikor a ferje itthon van mert faradt/kimerult/nehez napja volt/holnap utazik,tehat pihennie kell/tanulnia kell/stb.Cserebe kapok penzt bevasarlasra,meg mindenre amire kell, megvehetek magamnak mindent amit kell, termeszetesen ruha,cipo,ilyesmi,nem lakasrol meg luxuskirandulasrol meg draga orakrol, ekszerekrol beszelek itt.Mar nem egyszer hallottam,hogy hat en most nem tudok segiteni,de szolok anyamnak.Mikor o is tokeletesen tudja,hogy a mamaja,noha segit, segitsegnyujtas kozben felorli az idegeket a sok kerdezoskodessel, megjegyzessel,sopankodassal okos tanaccsal, es tulajdonkeppen amikor o segit akkor minden az o elkepzelese szerint jatszodik le, meg akkor is ha annak semmi koze az eredeti tervhez.Egyszer mondtam neki, hogy ne haragudj,nem az anyukadhoz mentem ferjhez.Hat ez remek.Na mindegy.Megyek osszeszedem magam, onsajnalgatassal nem erek el semmit.Elfoglalom magam es megprobalom megerteni,hogy tulajdonkeppen nem szamit hogy en mit akarok es egyaltalan ki vagyok, es hogy az en eletemet hogy befolyasoljak masok dontesei.Erdekes,hogy attol,hogy eleg balfacannak neznek,azert altalaban letezik az az elvaras hogy onalloan megoldjak mindent, ne szamitsak valami nagy tamaszra, mert ugye a korulmenyek….
Nem tudom,ha meg lesz kedvem irni este…bar szerintem nem lesz valami nagy alvas,ugyhogy….
Csuklik a gyerek
2009 szeptember 10. | Szerző: Midnight_lady
Szegenykem,ilyenkor nagyon tudom sajnalni,biztos nagyon rossz lehet neki.
Ki kell tanulmanyozzam ezt az uzenofalon keresztul valo valaszolgatast nektek, lehet igy konnyebb megtalalni a valaszt a feltett kerdesekre,nem kell az egesz szoveget elolvasni-eleg igenyes muvelet, figyelembe veve, hogy altalaban hosszu lere sikerultek eddigi bejegyzeseim.Csak most nincs ugy turelmem behatoan tanulmanyozni mi hogy mukodik,eleg faradt vagyok,pedig ma aztan tenyleg nem csinaltam semmit, csak lotyogtem fel – ala.Na jo,foztem.
Szoval, kezdenem talan Csillaval: tudom,hogy nem akarsz unnepronto lenni,termeszetesen igazad van, a gyerek mindkettonke es ahhoz, hogy elhagyhassam az orszagot szuksegem van egy nyilatkozatra, sot jegyzo elott irott nyilatkozatra a ferjem reszerol.Az o hivatalos beleegyezese nelkul nem mehetek sehova a gyerekkel.Valo igaz,nem reszleteztem ezt, csak egy helyen irtam egeszen roviden,hogy kell nekem a parom alairasa.
Anita, igen, eddig mindig a mas eletet eltem, ez nagyon egy jo meglatas.Eltem a Nagymamam eletet, a ferjem eletet…szeretteim eletet.Mindig az ok erdekuket tartottam szem elott,azt, hogy mi jo nekik, meg akkor is ha le kellett mondanom a magamerol.Miert?Egyszeru…Sokkal jobban zavart vagy terhemre volt az,ha nekik nem volt jo, mint az, ha nekem nem volt jo.Nekem tobbet er annak az orome akit nagyon szeretek, mint az en magam kedvtelese.Kisse onzobbnek kene lennem.
Ildi,neked is igazad van…tudom,hogy a kudarc benne van a pakliban,erre felkeszultem.Dehat,aki mer az nyer.Es nem is annyira a sikerelmeny utani vagy hajt (bar megvallom,azert jo lenne egy kis sikerelmeny) hanem maga a teny is,hogy ha ezt ki se probalom,orokke banni fogom, es biztos lesznek pillanatok,amikor a paromat fogom hibaztatni,neki fogok szemrehanyast tenni,es az biztos semmi johoz nem vezet.Mondtam is neki,nezd,megprobalom…ha sikerul,jo, ha nem…hat visszajovok.de legalabb tudom,hogy nem adtam fel startbol.
Hat igy allunk.Beszelgettem Edesanyammal is…tobbek koztt arrol,hogy latom, hogy a ferjem is orlodik…es hogy milyen nehez valasztas ez mindkettonknek.Edesanya azt mondta,hogy ez valoban nagyon nehez,es nagyon bantja ot,hogy igy emesztem,emesztjuk magunkat.de lehet,hogy ez,barmilyen nehez is, nagyon hasznosnak fog bizonyulni.Mert most mindketten meglatjuk majd, hogy igazan mit is jelent nekunk a parunk.Eddig a hazassagunk semmifele jelentos probatetelnek nem volt alavetve.Ez az elso igazi megprobaltatas.Joooo nagy.Ha mar lud,legyen kover alapon.
Kulonben is, szerintem ha megszuletik a gyermekunk, minden ami most annyira foglalkoztat,teljesen elvesziti a jelentoseget…tudom,hogy a Mamara sem fogok mar annyit gondolni…es nem fog ugy fajni.Azert olyan nagyon erdekes ez az egesz.Valahogy…nem is tudom…attol a perctol kezdve megvaltozott minden,mikor megtudta, hogy terhes vagyok.Mintha akkortol kezdve lassan-lassan elengedett volna, mintha azt lattam volna rajta,ugy erzi,hogy ezentul mar nem lesz helye az eletemben.Es miutan elkoltoztunk onnan,rohamosan romlani kezdett minden,hiaba mentem minden nap,hiaba foglakoztam vele…azt hiszem,hogy egesz egyszeruen csak el akart menni,mert tehernek erezte magat…igy hat fogta magat es elment.Igen,az en nagyanyam ha valmit a fejebe vett,azt vegig is csinalta. Makacs,onzo,bator,szokimondo,harcos nagyanyam volt nekem.Ej,ha neki ugy jott,kepes volt belegyalogolni az ember lelkivilagaba kimelet nelkul…de soha nem volt allattomos.Mindig megmondta a frankot, tetszett,nem tetszett,nem sokat gatyazott.Durr bele a kozepebe.Es en megis imadtam,meg akkor is ha onzo volt,meg akkor is ha makacs volt,meg akkor is ha idegesitett, es csodaltam,mindig, a batorsagaert.
Kulonben egyre tobbet gondolok a szulesre…Amugy jo pesszimista alkat vagyok…de megis nem tudom miert, mar regota ugy erzem,hogy en ezt az egeszet 3-5 ora alatt lezavarom, lesz egy szeeeep egeszseges kisbabam, a szoptatas remekul fog menni, es jol fog aludni…szoval…azt hiszem nagyon el vagyok szallva….mondta is a lany akihez jarok kozmetikara,hogy na aztan 9 ora hosszusagu alatti vajudasban ne remenykedjek.Jo,tudom,igaza van,nagy valoszinuseggel.Dehat na, velem ritkan fordul elo,hogy optimista vagyok (ejsze beteg vagyok,annak a jele ez a megmagyarazhatatlan optimizmus :))…majd raerek rogyadozni akkor,amikor bebizonyosul,hogy soha ugy el nem szalltam meg a valosagtol,mint amikor azt hittem,hogy 3 ora alatt kezemben lesz a gyerek.
Nezek mindenfele videokat a szulesrol,vajudasrol,ossze-vissza olvasok mindent…es kozben tudom,hogy amikor szulni fogok, valoszinuleg nem fog eszembe jutni meg egy vesszo se az egeszbol.Na de,ne vadoljon engem senki azzal,hogy nem probaltam felkeszulni lelkiismeretesen.Kulonben angol nyelvet jol beszeloknek ajanlom az alabbi kis videot:
http://www.youtube.com/watch?v=6AdFdmE9A84
nagyon szorakoztato, egy pasas, aki mellesleg orvos is,alaveti magat egy szules-szimulacionak.Vicces.
Nezek egy Birth Stories c. musort is…hat megall az esz…lattam egy 21 eves lanyt, aki teherbe esett,gondolom a baratja kb. vele egykoru lehet, hat termeszetesen azonnali hatallyal felkototte a nyulcipot es eltunt a lathatarrol.Na,mindegy, a lany ugy dontott hogy o megtartja a babat.Hat nem kiderul egy rutin verveteli vizsgalat utan,hogy valami komoly,sot nagyon komoly baja van?!Szerintem leukemias, bar a szot nem mondtak ki,dehat szules utan csontvelo-atultetesnek kell alavetnie magat, es terhesseg alatt minden heten veratomlesztes kellett neki.Es megtartotta a babat.Es kozben mosolygott,es bizott, es remelt, es … elte az eletet.Es meg is szulte a gyereket.Hat amikor ilyeneket latok, jon,hogy felpofozzam magam.es szegyenkezem…hogy en cincogok itt errol-arrol,anyosomrol,kivandorlasrol, es mas 21 evesen ilyen harcot viv,es micsoda batorsaggal!!!Na ilyenkor ugy erzem,hogy egy hulye nyiff-nyaff kis senkihazi vagyok,aki kene oruljon hogy lyuk van a hatso felen es kuss.
De igy van az ember megteremtve, vegul is legyen barkinek barmilyen nehez, o csak a magaet latja.Mondta nekem egyszer egy nem kulonosebben intelligens valaki,hogy te…ha te eltorod a karod,hat azt igazan sajnalom,de ha en eltorom,az mar igazan nagyon faj.Fejen talalta a szoget.kulonben is.Meg igy is tulsagosan sokszor es tul melyen sajnalkoztam masokon es igyekeztem segiteni masok bajan.namost, azonkivul,hogy egyesek azt gondolhattak,hogy “ez hulye…ki kell hasznalni,mert ekkora szamarat ritken lehet talalni”-legalabbis viselkedesukbol erre kovetkeztettem,hat nem egyszer ugy sultek el a dolgok,hogy az “alany” jol jart, en beszivtam,es meg azt se mondtak vaskalap.
Egyszer felszedtem a szemben lako szomszed bacsit az ajto elol, reszeg volt es ugy elnyult mint a takony.Hat nem vagyok egy dijbirkozo, o meg egy eleg magas,csontos,szikar alak volt…na,nem volt konnyu berancigalni az ajton.Az eloszobaban szolt,hogy legyek szives vegyem le a cipomet.Mert naluk nem szokas cipovel bemenni.Kulonben segg-reszeg volt, de a cipot,azt eszrevette a labamon.Cipo le,bevonszolom az uriembert a szobaba,lefektetem az agyaba,betakarom,mondom bacsi,minden oke, en megyek.Utanam szol,hogy nehogy nyitva hagyjam az ajtot.Mondom,a dehogy,ne tessek felni,azt nem is lehet.Olyan volt a zar hogy ha egyszer kimentel es bezarult az ajto csak kulccsal lehetett bemenni.Na,kimegyek,ellenorzom az ajtot, nyugodt lelekkel hazamegyek…Ha’ nem jon az asszony ra 2 orara reklamalni,hogy en aztan jol nyitva hagytam a bejarati ajtot,bemehetett volna akarki…micsoda szerencse, hogy nem lett semmi baj…arrol nem beszelt,hogy felvajkaltam az urat a foldrol, meg a cipojet is levettem,lefektettem, es nem hagytam hogy ott folyjon taknya-nyala az ajto elott.Meg en kellett vedekezzek meg elnezest kerjek.
A masikhoz meg becsengettem egy este,igaz,keson,11-kor,mondom bacsi…nem varja meg hogy befejezzem,na,mi van 11 ora,mi van…mondom semmi,csak eppen kinn tetszett felejteni a kulcsot a zarban…Fene tudja,amilyen haragosan nezett,lehet szandekosan tette.Olyan 70 eves korul lehetett akkor, dehat 70 evesen is lehet az ember kope, lehet valami stramm neniket vart egy hancurra a konyhaban es nem akarta a belso szobaban alvo feleseget felzavarni.Majdnem leharapta a fejem.
Megprobalok ma este korabban lefekudni…hatha sikerul ejszaka pihenni…ha nem…hat akkor majd folytatom az irkalast.Joeccakat!
Ma este nincs cim
2009 szeptember 9. | Szerző: Midnight_lady
Udvozollek benneteket, hat Isten hozott…megmondom oszinten nem
szamitottam olvasokra,azt hittem csak a hires emberek blogjai keltik
fel az erdeklodest.Noha otthonosan mozgok a vilaghalon, a blogoszfera
eddig teljesen idegen volt nekem,csak most ismerkedunk.Koszonom a jo
szavakat,biztatast, gratulaciot,kisbabasoknak en is gratulalok, es
orulok nektek,mert ugye tobb szem tobbet lat alapon eleg valoszinu,
hogy talalkozasaink tanulsagosak lesznek.Azert, mikozben irok megis
megprobalok elvonatkoztatni attol,hogy ezt tobben is elolvassak,mert
furcsa nekem…hogy a maganeletemet igy kiteregetem, pont olyan oszinte
akarok maradni mint az este,mert ha nem hat akkor nem er semmit az
egesz.Ugy fogtam ennek neki,mint egykoron a naploirasnak…mesteri
szinten uztem mar olyan 15 eves koromtol…szerettem nagyon,jo dolog
volt.Sokaig irtam, aztan mikor besurusodtek az esemenyek
abbahagytam,nem volt mar idom es lehetosegem.de megvannak a nagy
fuzeteim, jo neha beleolvasni, olyan is volt hogy azt gondoltam: hat
milyen jo is ez a szoveg,mintha nem is en irtam volna.Nem ismertem a
korabbi onmagamra.
Elolvastam az este irottakat is…valahogy megszegyeltem magam.pedig
minden szo igaz,de sehol nem ereztem, egy szobol sem,azt,hogy hat a
ferjemet en igenis szeretem.Ha nem tudnam,es nem en elnem at ezt a
helyzetet, azt hinnem hogy o az elso szamu osztalyellenseg.Pedig
szeretem.Nem is kevesse.Hiszen vartam volna eddig ra?arra,hogy
dontson?adtam volna neki ekkora szabadsagot, idot, hogy kiprobaljon
mindent amint akar? Azt szeretnem hogy neki is jo legyen.De nagyon bant
az,hogy nem meltatott engem egy oszinte egyenes valaszra.Hogy soha nem
mondta ki, szivem,nekem nem kell kivandorlas, en nem akarom, en itt
akarok elni es kesz.Konnyebb lett volna elfogadni, beletorodni.Ez a sok
hitegetes…ez faj nekem..
Ma viszonylag nyugodtabb vagyok, nem igazan beszelgettunk errol,
vendegeink voltak. Azt tudom,hogy az egyik cegnel van egy ujabb fejlemeny,
hogy reszvenyeket ajanlottak fel neki, hogy dontenie kell, elfogadja-e
vagy sem.Kicsi ceg,most indul, de en hiszek benne.Mert a ferjem vezeti,
mert tudom kikkel dolgozik, mert tudom,hogy okosak ugyesek es
szorgalmasak, es sikerulni fog nekik.Hiszek bennuk.Es akkor tolem
kerdi:most mit csinaljak?ha elfogadom…akkor tudod…ide vagyok
kotve…legalabb egy ideig.Igen, tudom.Tudom,hogy minden erommel azon
kene dolgozzak,hogy keresztulhuzzam ezeket a ceges szamitasokat, hogy
fohaszkodjam es remenykedjem abban, hogy bedoglik az egesz….de nem
tudok.Nem tudtam azt mondani neki: ne fogadd el.Nem is fogom,
akarmennyire is akarom,hogy egyutt menjunk.Mert tudom,hogy ez neki
fontos.Mert tudom,hogy neki a munkaja a legnagyobb orome.Mert
tudom,hogy szivvel-lelekkel csinalja.Es tudom,hogy ha ezt elveszem
tole,pontosabban arra kesztetem,hogy ezt eldobja magatol,akkor olyan
lesz,mint a szarnyaszegett madar.Nem akarom ot lehajtott fejjel,busan
latni.Nem akarom unottnak,szomorunak, kedvetlennek latni.Azt
akarom,hogy legyen meg neki az amiben orome telik, hogy lassam a
lelkesedeset…meg akkor is ha neha faj,hogy a karrier fontosabb
nalam.Hat ez van,meg kell tanuljam ezt elfogadni.S ha nem, akkor
tovabblepni.Meg nem tudok.Mert szeretem,attol fuggetlenul,hogy neha
nagyon tudok haragudni es nagyon tud bantani ez-az…De ugy erzem,hogy
ha igazan tiszteljuk es szeretjuk egymast akkor neha egy kicsit el kell
engednunk egymast.Azt hiszem,hogy eroszakoskodassal pont az
ellenkezojet ernem el annak amit akarok.O pedig valoszinuleg tudja,hogy
minel inkabb probalna megfekezni abban,hogy tavasszal elmenjek,annal
inkabb akarnak menni,es maximum azt erne el, hogy ra se tudnak
nezni.Megakadalyozhat, tudom.Hiszen nekem kell az o alairasa ahhoz,hogy
gyermekemmel elhagyhassam az orszagot.Nem hiszem,hogy megtagadja ezt
tolem.Legalabbis jelenleg nem ugy nez ki.En pedig dontottem.Ha Isten is
ugy akarja,megyek, viszem a kicsi babamat, es be fogom bizonyitani
onmagamnak,hogy igenis meg tudok allni a talpamon,egyedul is.Vagyis hat
egyedul…ott lesz a batyam,meg Edesanyam, de nekem el kell menni
dolgozni, es megkeresni a mindennapira valot, es foglalkozni a babammal
es bebizonyitani elsosorban onmagamnak,hogy aztan nem vagyok en olyan
tedd-el-elo-se-vedd “legeny”.elsosorban nekem van szuksegem erre.Hogy
az onbizalmam visszanyerjem.Elo kell csalogassam onnan melyrol,nagyon
melyrol.
Nagyon sok olyan emberrel talalkoztam akik megprobaltak, es sikerult
is nekik az onbizalmamat alaasni.Es amiota ferjhezmentem, anyosom
jelenleteben legtobbszor az volt az erzesem,hogy engem teljesen, de
teljesen hulyenek neznek.Azt hiszem,hogy szive melyen a ferjem is abban
remenykedik,hogy nem fog sikerulni nekem a beilleszkedes Kanadaban.Nem
azert, mert o rossz,vagy nem szeret.Hanem azert,mert nagyon akarja,hogy
szuksegem legyen ra.Akkor biztos,hogy nem veszit
el.Pedig…szamarsag.Amikor valaki inkabb szuksegbol mint szeretetbol
van a tarsaval, az mar reges-regen rossz.
A munkahelyemen is…volt szerencsem a sogorom baratnojevel munkatars
lenni.Hogy engem az az noszemely hanyszor megalaztott, es hanyszor
tuntetett fel total hulyenek,meg tudatlannak,meg oktalan
baromnak…en meg mindig csak tatongtam mint a partra vetett hal, mert
annyita felidegeskedtem,hogy meg se tudtam nyikkanni.Se vedekezni, se
megmondani a frankot, se rauvolteni,semmi.csak lenyeltem mint egy nagy
szamar az egeszet, es egy ido utan az vettem eszre,hogy nicsak, en
tenyleg kezdek olyan butan,maflan, esetlenul viselkedni,ahogy azt tolem
elvarjak.Ez egy ujabb ok,amiert el akarok innen huzni.Nem akarok olyan
emberek kozott elni,akik nalam sokkal kevesebbet ernek,es megis ugy
tuntetik fel magunkat mintha ok talaltak volna fel a
spanyolviaszt,engem meg ugy kezelnek mint egy ertektelen
senkit.Persze,ilyenekkel az ember barhol a vilagon talalkozik….de
amikor ott vannak a csaladban…hat az nem valami kiraly.
…majdnem ejjel 1 ora.Tegnap,mit tegnap,ma hajnalban mar kezdett
kivilagosodni es meg nem aludtam.Most mar le se fekudtem,minek
forgolodjak az agyban,csak jol felhuzom magam.
Azert…jo volna ha valahogy visszallna a rend es tudnak ejjel pihenni.Jo volna holnap elmenni terhestornara.Es meg kene latogassam J.-t.Nagymami halala nagyon betette neki az ajtot.Nem
tudom mi van vele…illetve hat tudom…tul van mar a nyolcvanon es …
most tenyleg ugy erzi,hogy egyedul maradt.Pedig az utobbi idoben nem
volt mar turelmuk egymashoz, nagyanyam nem valami kedves volt,
legtobbszor uvoltozott vele amikor telefonon beszelgettek,foleg amiota
kezdett neki bekavarni az Alzheimer is.Ket oreg
asszony…sogornok…mennyire akarta latni ot Nagymami…orulok,
lehetove tettuk a talakozasukat.Az egy eleg jo delutan volt.Nagymami
eleg beszedes hangulatban volt,nem fajt ugy a laba…igy hat nem volt
ingerult…Milyen jo,hogy a batyam hazajott,hogy itthon volt,hogy latta
meg a draga Nagymamijat.Azon a vasarnapon mikor haza kellett
utaznia….Istenem,tudtam,lattam,hogy ok ketten soha tobbet nem
talakoznak.Latom a testveremet,ahog lehajol a nagyanyjahoz,es
megpuszilja,megoleli,utoljara.Latom a Nagyanyamat, hallom,ahogy mondja
“szervusz,draga”, latom a batyamat visszanezni az ajtobol,es
Nagyanyamat felreforditott fejjel,szomoruan maga ele nezni.Es
tudom,hogy nemsokara mindennek vege lesz,es jon hogy
uvoltsek….tehetetlensegemben es fajdalmamban.Annyiszor gondolkozom
rajta, hogy vajon mit erezhetett o?milyen gondolatok voltak a fejeben
mikor ugy elmerengett?nem akart mar velem beszelgetni.Nem tudott mar mit mondani.Neha kerte,hogy segitsek neki,hogy legyen mar vege.Mert o nem akar tobbet elni,eleg volt.Aztan “ne sirj draga,ne haragudj…ha meghalok orvendjetek,nekem ez mar nem elet”.Megis,jo volt neki
ha ott voltam,es mikor mennem kellett,csak annyit mondott”ugy
banom,hogy elmesz”.Hat…nem kivanom senkinek.Csodalkozom magamon,hogy
hogy volt erom nem is olyan reg, elengedni ot.Ott ultem a foteljeben, o
az agyaban…mellettem a kisasztalon a kicsi tukre,amit meg en vettem
neki, az ebedloasztalon pedig az a kep,ami az eskuvom napjan keszult,
harman vagyunk rajta, a ferjem,o es en.Ahogy beleneztem az asztalra
tamasztott kistukorbe, o tukrozodott benne, az ebedloasztali
keprol.Edesanyam ult velem szemben egy szeken.Es en eltakartam az
arcom,es mondtam annak,akit olyan nagyon szerettem:”menj,menj,menj
szivem,menj,elengedlek,menj, mert tudom,hogy eleg volt,hogy faj,hogy
nem er semmit az egesz…menj”.Es o ment.Lattam,hogy ritkabban
emelkedik a melle, es nem tudom honnan volt erom…hogy oda tudtam
menni,megfogni a kezet, es azt mondani “ne felj,en itt vagyok
veled.Menj,ne felj, minden jo lesz.Itt vagyok,ahogy megigertem Neked
hogy soha nem hagylak el.Tudd,hogy szeretlek nagyon,mindig,mindig.Csak
menj,batran.”Pedig legszivesebben uvoltottem volna.Ha most ujra kene
csinaljam nem birnam ki.Akkor csak arra gondoltam,hogy konnyebbe kell
tennem az elmenetelt neki,nem szabad fajjon neki,hogy engem sirni hall,nem
szabad tartoztassam,mert neki az csak kin.Nem tudom,hogy hallotta-e vagy
sem akar egy szavam.Csak azt tudom,hogy a szemem elott aludt ki mint a
gyertya,olyan csendesen,olyen meltosaggal vonult ki a vilagbol,mint egy
kiralyno.Nem fekudt egy napot vegig.Csak azt az utolso 2 orat,amikor
mar nem tudott felulni.Es nem orditottam.Es nem uvoltottem.Es nem
rogytam ossze.Pedig….nagyon faj,most is,nagyon,nagyon.Nem tudom
elengedni igazan,rengeteget gondolok ra.Es a leglehetetlenebb percekben, a leglehetetlenebb helyeken konnyes lesz a szemem….Hiszen
vegul is o nevelt fel.Ovele voltam 8 honapos korom ota.Hej,de sokszor
megkeseritette az eletem…es megis,az ember hogy feled minden
rosszat….mert ha visszagondolok,o az,aki mindig ott volt.Most
Edesanya itthon van.Es ez nagyon jo.Es ittmarad,tavaszig.Akkor pedig en
vele akarok menni.Mert ha ittmaradok egyedul,hat beleorulok.Mert hiaba
volt az en nagyanyam egy 80 eves idos asszony.Aki mar nem tudott
reges-reg kijarni, akinek sok mozdulat nehezere esett mar, es megis
tett-vett ahogy tudott,sokszor inkabb utban volt mint
segitett…szegenykem…de OTT VOLT.MINDIG.Es tudtam,hogy o
mindig,igazan,oszinten a javamat fogja akarni,es szeretni fog engem,es
ott lesz nekem,szivvel-lelekkel ha igazan szuksegem lesz ra.Es ez
egyszercsak megszunt.Most,hogy itt van Edesanya,elviselheto.Es
tudom,hogy ha jon a gyermekem,o kitolti az eletem.De kell egy
felnott,akivel tudjak ket szot valtani.Egy ember,aki tudom,hogy mindig
oszinte lesz velem,aki nem itelkezik felettem,meg akkor se, ha
tevedek,aki nem nez hulyenek,meg akkor se ha eppen az vagyok,akinek
megmutathatom a meztelen lelkem,aki tudhatja melyek a gyengeim,mert
soha nem hasznalja ki.Ha ittmaradok,egyedul a ferjem mamajaval (apos
nem sok vizet zavar),hat … nem tudom…Furcsa ez…ez az
ellenszenv…nem mindig volt.Bar eleg hamar kezdtem kapiskalni,hogy nem
egy oszinte ember, es a muveszi tulzasok hive.Kifejezetten zavarat
amikor nekem esett,olelgetett,es azt mondta milyen nagyon szeret o
engem,mintha a lanya lennek.Annyira ereztem,hogy ez nem igaz…Es nem
az zavart,hogy nem igaz,vegul is miert zavarna,nincsenek ilyen
termeszetu elvarasaim.De mi a fenenek kell akkor mondani?!Na
mindegy.Azt erzekelem nagyon is,hogy teljesen ram akar maszni, majd a
gyereknevelessel is o akar foglalkozni,ugy kepzeli,hogy en majd a babat
leparkolom nala het elejen es utana megyek hetvegen.Biztos hogy nem
tiszta rosszindulatbol van ez.De nem tudom mi ez az erzes…hogy
menekulnom kell tole.Minden aldott nap felhiv, es vegigkerdezi ugyanazt
ezredszer,persze a szokasos miertekkel,es hogyanokkal, es miert nemekkel
fuszerezve,es en csak szaladni akarok tole minel messzebre.Lehet valami
nincs rendben nalam az emeleten.Igy vagyok a sogorom baratnojevel is.Ha
nem latom tobbet,amig elek,nem fog hianyozni.Nem akarom latni,nem akarok
rola tudni, ugy erzem hogy nagyon sok energiamat felemesztette es sok
rosszat csinalt nekem.Nem haragszom ra.Csak minel tavolabb akarok lenni tole.
Hat van itt egy pofatlan legy, ejnek idejen minek repkedik itt nekem korbe,fel nem foghatom.O se tud aludniKi tudja,milyen problemak emesztik.Itt az osz,ugye,jon a hideg,a legyek nemzetsegere nehez idok jonnek.Nem lehet mar csak ugy fityfiritty a szabad eg alatt alukalni, ezek a semmirekello emberek meg zarni fogjak az ablakokat,nehogy ma’ egy kis meleg,etelszag ,meg egyeb legynek kellemes dolog kijojjon onnan.Arrol hogy az egyszeru legy bemenjen termeszetesen szo se lehet.Igaz ugyan,ezekben a sanyaru idokben,mikor minden olyan draga, a penz meg keves,es hat a futes az egy vagyon…
Szarnyalok..meg egy kicsi es a legy vallara borulok zokogva, egyutt megvitatjuk a lelki problemainkat es a vilaggazdasag evolucios trendjet.Elemezni fogjuk termeszetesen a mierteket, a hogyanokat, a potencialis alternativakat, a latvanyossag kedveert nehany grafikonnal erzekeltetjuk a helyzet sulyossagat.Megoldasokat talalunk.Forradalmi valtozasokat fogunk kieszkozolni.Es a reklamszunetben csak ugy mellekesen megmentjuk a balnakat.Es minden veszelyeztetett allatfajt.
Negyed harom.Fresh vagyok mint a harmat.Kovetkezeskeppen megyek es lefekszem, forgolodom reggel hatig, elfaradok, es aztan bealszom.Joeccakat!
Le Grand Premiere-tetova elso lepes a tagas blogoszferaban
2009 szeptember 9. | Szerző: Midnight_lady
… es en nem alszom.Tegnap hajnali 4.20-kor csekkoltam utoljara az
orat, aztan meg forgolodtam jo sokaig, szerintem kozel ot ora lehetett
mire elaludtam.Azt hiszem,ez meg egy ideig igy lesz…ejszaka
alvasszunet, aztan napkozben szedulok le a labamrol.A terhesseg
furcsasagai c. fejezetbe fogom sorolni ezt a remek kis
almatlansagot.Igen,terhes vagyok,lassan 34 hetes.Jo kis trening arra az
idoszakra amikor majd meglesz a gyerek.
Minek irok blogot? mert mar egesz egyszeruen nem tudom mit csinaljak
evvel a sok ejszakai szabadidovel,gondoltam,igy legalabb konstruktivan
toltom az idot,es levezetem a napkozben felgyult feszultseget, leirom
azokat a gondolatokat amelyek bennem motoszkalnak, a kesobbi
onmagamnak.Lehet tanulsagos lesz utolag visszaolvasni.Ha egyaltalan
lesz idom ilyesmire az elkovetkezendo…nem is tudom hany evben.es hajaj,mennyi gondolat motoszkal az en fejemben…azt
hiszem tobbek kozott ez is az oka annak,hogy este keptelen vagyok
elaludni.En, a nehai jo alvo….ritka jol tudtam huzni a lobort…hogy
elmaradtak azok a szep pihenteto ejszakak…meg akkortol,amikor
Nagymami beteg lett, amikor ejszakakon keresztul vege-hossza nem volt a
jajgatasnak,amikor arra fuleltem csak,hogy alszik-e mar,hogy pihen-e
mar vegre…hanyszor, de hanyszor bujtam ki dideregve az agybol,mert
ugy hallottam,hogy erosebben jajgat,hogy jobban faj neki…sokszor
akkor is jajgatast hallottam,amikor nema csend volt.2 eves rohadt nagy
harc.A cukorbetegseg okozta labuszkosodessel.Amit
megnyertunk.Majdnem.Megmentettunk egy labat.Csak eppen az hibadzik,hogy
mire meggyogyult az egyik,elkezdett uszkosodni a masik.Na ezt mar nem
birta ki.Es mennyiszer gondoltam,Istenem,csak ne hagyd,hogy amputalni
kelljen a labat…inkabb vedd el,ne elje at azt a borzalmat…azt a
felelmet…mert tulelni ugyse fogja,legalabb ne legyen az a nagy
retteges…Hat fohaszom meghallgattatott.Nem kivanok senkinek ilyen
zaklatott,hanyattatasokkal (hanyattatas a szo szoros ertelmeben
is…soha nem gondoltam volna hogy valaki ennyit tudjon hanyni…) teli
terhesseget.Ennyi szomorusagot es szorongast.Vegignezni egy olyan
nagyon szeretett ember vergodeset,kuzdelmet,kimulasat…Mindenki azt
mondta,te most ne ezzel torodj,te gyereket varsz…nagyon szerettem
volna ezt a jo tanacsot kovetni.Csak sajnos nem olyan a
felepitesem,hogy ilyesmitol el tudjak vonatkozatni.
Feltem,hogy elveszitem a gyermekem,hogy a megrazkodtatas beteszi nekem az ajtot.Hat nem.Nagy partfogom van nekem odafenn.Gondoltam,hogy
ha ez a fejezet lezarul,talan jobb lesz,talan a megnyugvas osvenyere
lepek…ah,kerem,mino csalfa almok,hiu remenyek…hiszen itt van ez a
remek kis Kanada-kerdes.Amin mar vacillalunk x eve…kivandorolunk?nem
vandorolunk ki?Het eve tudja a ferjem,hogy ezt akarom…akkor megcsak
ferj-jelolt se volt,csak potencialis kedves.Aztan ferj lett
belole.Aztan beadtunk a kervenyt.Aztan ket evre ra megkaptuk a pozitiv
valaszt.Aztan jott egy nattttyon jo kis munkalehetoseg,hat akkor
legyen,probalja ki milyen,hadd lepjen egyet elore a szakmajaban…Aztan
jott a NAGY ELORELEPTETES lehetosege.Am legyen.Mert ugye nem mindegy ha
az embernek azt irja az oneletrajzaban, hogy rabszolga, vagy hogy
rabszolga-hajcsar.Na,legyen.Ragyogjon am a vezetoi beosztas is ott azon
a tartalmas oneletrajzon.Aztan…kene egy MBA is…teljek meg az
ido,hiszen van honnan,ugye 3 evig ervenyes a letelepedesi engedely.Nem
surget senki.
Aztan megbetegedett a mama,ugyhogy volt egy ido amikor venassszonyok
potyoghattak az egbol,akkor sem erdekelt semmi egyeb a labmentesi
akcion es fajdalomcsillapitasi technikakon kivul.Beleadtam
apait-anyait,mindent az egvilagon.Meg is volt az eredmenye.
Jott egy veteles,amitol egy “kisse” padlora kerultem.de az ember tobbet
el tud viselni mint gondolna.Hat osszeszedtem magam.Aztan az elet
valahogy ment tovabb, mama-patyogatassal, munkahely,otthon,ferj
legtobbet munkahely,este otthon, szamitogep bekapcsol, dolgoz
(olvas,chatel kollegakkal,stb) tovabb ejfelig…Kanada-ugy ha
megpenditve,mindig totalis kudarc.Se nemleges,se igenleges valasz.hat
ugye,ize,persze,te azert akarsz kivandorolni mert ott a batyad,meg az
anyad, es akkor neked ez a mozgatorugod.Hat most minek
tagadjam?Igaz.Nem fogom sajat magamat hulyiteni.Ha ok itt lennenek,en
se akarnak olyan nagyon kivandorolni.Dehat ettol
fuggetlenul….bocsanatert esedezem,de barmilyen szep es gazdag es
magasztos lenne Erdelyorszag…az osszehasonlitas British Columbiaval
teljesseggel lehetetlen.Nem mondanam,ha nem lattam volna
sajatszemuleg.De lattam.Eloszor nem dobtam el magam.Nem volt valami
koser a hangulat,a sogornom tett rola,hogy nehogy ma’ kedves
vendegeknek erezzuk magunkat.Volt ideje ra naphosszat,mert nem
dolgozott akkor.A masodik latogatas mar messze elvezhetobb volt.
De minek nekunk civilizacio?miert kell egy jobb elet?Persze vezetoi
poziciobol, a szep irodabol,nehez lelatni a pornepre.Kocsi a popsi
alatt,nem tomegkozlekedesi jarmuvon tolongani, munkahelyen mindenki
nekunk hajlong es nem mernek furni…persze hogy nem erteni mit akar
ma’ ez a lotyogos asszony,mirol beszel ma’,hogy mashol jobb lenne
talan…Csak eppen egy kis kurazsi kellett volna,megmondani annak a
lotyogos asszonynak,hogy hagyjon fel minden remennyel,kivandorlas nem
lesz -ezzel tema le lett volna zarva.Akkor legalabb tudtam volna,hogy
vagy a kivandorlas ugyet temetem,vagy a hazassagomat.Tudtam volna en is
valami konkret dolgot.Dehat a konkret dolgok olyan kis unalmasak.a
bizonytalansagmeg egy olyan jo kis idegfeszito ize…erzi az ember,hogy
orlodnek az idegek,nincs is annal jobb dolog.
Es akkor mots ott tartunk,hogy 9 honap mulva lejar a letelepedesi
engedely,es en dontottem.megszulom a gyermekem, fohaszkodom,hogy
egeszseges,ep,szep gyermek legyen,es tavasszal elhuzok Kanadaba.Mert a
ferj meg mindig nem tudja hogy mit akar.Hat nekem muszaj latni,mit
veszitek.ha nem megy visszajovok.Persze,nagy buli lesz ha anyosom
megtudja.Siras,meg rivas,hogy szetcseszem a csaladot,hogy rohadt
kegyetlen elegedetlen bestia vagyok,meg minden egyeb.Mert van pofam nem
klasszikus,akarattalan, vagyaktol es almoktol nem idegen babnak
lenni.Ha en veletlenul valamit akarok-az felesleges hulyeseg-ne
menjetek fiajjam nyaralni,minek annyi penzt kolteni?majd josztok hozzam
ebedre minden nap,ingyen van,aztan eltelik a vakacio,megsporoljatok a
penzt.Erdekes,nem?Azt hiszem teljesen figyelmen kivul maradt az,hogy
esetleg tobb lennek/lehetnek mint az o fianak a felesege.Amikor
felszolit,hogy aztan oltozzek fel szepen es rendezzem el szepen a
frizuramat mielott eskuvore megyunk,hat nem tudom,hogy a sirogorcsnek
vagy egy hiszterias nevetogorcsnek engedjek elobb.”fiam,neked az kell
legyen az elso,hogy a ferjed hogy van feloltozve,mert az az asszony
dolga, s ha a ferj nem ugy nez ki ahogy kell,az emberek az asszonyt
szoljak meg.Az mar nem olyan fontos, hogy neked hogy ityeg a
fityeg”ezert is akarok elmenni,amilyen messzire csak lehet.Nem birja
ki,ha nem szol bele a dolgokba,mindent a latszatert szlogen szerint
el,es ki akarja kovetelni tuzzel-vassal,hogy en is aszerint eljem az
eletem,hogy mas mit mond.Azert…az elejen megalazonak ereztem,hogy azt
feltetelezi,hogy nem ismerem az oltozkodesi meg lakasrendezesi
szabalyokat, az se esett jol mikor-bar messze jobban fozok
nala-legtobszor igy noszogatta a fiat-egyel draga,mert otthon ki tudja
mit s mennyit eszel.Hat tenyleg na.Mit is lehet erre mondani?!Szart
eszik,de azt nagykanallal!Jo nagy adagot teszek,nem vonom en meg
senkitol a kiados ebedet..Micsoda hiszti volt,mikor kiderult,hogy
berelt lakasban fogunk lakni…micsoda sirogorcs…hogy csak az utolso
satoros ciganynak nincs sajat lakasa…mit mondanak az emberek,hogy az
o fianak nincs meg sajat lakasa?!Micsoda szegyen,micsoda gyalazat….na
mindegy.3.15-ot mutat az ora es en nagyon belemelegedtem az
irasba.Hosszu lere sikeredett az elso bejegyzes.Lesz mit
visszaolvassak.Attol ugyan nem tartok,hogy nepes kozonsegnek irok,
biztos vagyok benne,hogy vergodeseim csak nekem szamitanak erdekes
temanak.Talan nyugovora hajtom a fejem.Aztan hogy mikor lesz belole
alvas,majd kiderul.Majd lesz meg idom boven holnap is magammal
beszelgetni.Joeccakat!
A paromrol…
2009 szeptember 11. | Szerző: Midnight_lady
Amint egy korabbi bejegyzesemben is irtam, meg onmagamat is
megleptem a mikor elolvastam az elso irasomat.Meglepett az,hogy az
egesz szovegbol sutott az indulat, es nem volt egy szo,egy mondat
amibol kivilaglott volna, hogy tulajdonkeppen en szeretem a
ferjemet.Pedig, szeretem.Nem is kevesse.
Nem is tudom, mivel kezdjem….az en parom egy vegtelenul nyugodt,
szorgalmas, ambicios es nagyon okos ferfi.Szelid es jo.Hiszek benne, a tudasaban, a
kepessegeiben, a szakmai tehetsegeben jobban mint onmagamban.Ritkan
szolalkozunk ossze, akkor is legtobbszor hulyesegeken, es mindig en
kezdem.Mert peldaul neha nagyon elegem van abbol,hogy miutan este
hazajon, elinditja a szamitogepet es folytatja a munkajat.Esetleg
cseveg egy kollegajaval valami szakmai dologrol.Az is szokott
idegesiteni, amikor beszelek hozza, es latom,hogy egyaltalan nem
hallja, vagy egesz egyszeruen eszebe jut valami, felhiv valakit es
elkezd beszelni telefonon.Ettol a falra tudok maszni.Ugyhogy ilyeneken
szoktunk vitatkozni.Vagyis, hat en megsertodom, de uvoltozes es
tulajdonkeppeni veszekedes nincs is.
Soha ugy igazan,szandekosan,meg nem bantott.Soha ram nem
kiabalt,arrol nem is beszelek,hogy kezet emelt volna.Soha velem nem
durvaskodott.Ha valamit szerettem volna,mindig az mondta,legyen.Az is
igaz,hogy en sem mentem tul a hataron,es nem kertem toronyorat
lancostol.Es amit o szeretett volna,azt en sem elleneztem soha.
Mondhatnam,ez egy jo hazassag.Sot,sokan csak almodnak ilyen
hazassagrol.Es megis…valami hianyzik, sajnos…O fantasztikusan
torekvo ami a szakmajat illeti,es nagyon ugyes,szoval le a kalappal.De
valahogy ugy erzem,hogy itt meg is rekednek a dolgok.Hogy egy dolog van
nagyon fontos a vilagon,es az a szakma.Persze en is…de csak
valahol…joval hatrabb.Azertt nagyon remelem,hogy ha a gyerek
megszuletik,akkor majd neki is o lesz az elso helyen.
Milyen volt ezelott?nem is tudom….Nagymamam nagyon beteg
volt,hosszu ideig,es mivel rajtam kivul senki nem volt itt a
csaladbol,ram harult minden.Ugyhogy nagyon sok idomet lekototte, a
parom meg teljesen el volt foglalva a munkajaval.Akkor azt hittem, es o
is avval indokolta,hogy hat azert mert en orokke a mamaval vagyok
elfoglalva.Valahol a szivem melyen sejtettem,hogy ez nem teljesen
igaz.nem tevedtem nagyot.Pontosan annyira elfoglalt maradt azutan is
hogy kulon koltoztunk, pontosan olyan elfoglalt most is, mikor
Nagymamam mar nyugszik, a kulonbseg az,hogy most nincs kire rakenni a
dolgokat.
Es felek en is attol,hogy a sajat gyermeke nem fogja majd
megismerni, es sirni fog mikor meglatja,mert idegen lesz neki.Oriasi
megrazkodtatas lehet ez barmely szulo szamara.Nem akarom ezt,de
valahogy egesz egyszeruen nem tudok beletorodni abba,hogy teljesen le
kell mondjak egyeduli vagyamrol.Egyeduli tervemrol.Amelybe ot reges-reg
beavattam, es tulajdonkeppen a kettonk terve volt.Es miert?Valoszinuleg
azert,hogy az ido nagy reszet magamra hagyatva toltsem.mert tudom,hogy
neki nem lesz ideje rank,tudom…hiszen most nincs ideje ram…es egy
kisgyerek meg ezerszer tobb figyelmet es turelmet igenyel egy
felnottnel.Mikor arra gondolok,hogy itt maradok egyedul, csak vele es a
csaladjaval,ugy erzem magam mint egy uzott vad.Nem tudom
miert…valahogy ugy erzem,hogy teljesen sarokba lennek szoritva,hogy
nem lenne se szavam,se jelentosegem,…nem tudom,lehet hogy ez mar
paranoja?Ugy erzem,hogy akkor a mamaja teljesen ramszbadulna es
vegtelen joindulattal ugyan,de tonkretenne az idegeimet es az eletemet
a sok beleavatkozassal.Valahogy ugy erzem,hogy most, amig tudja,hogy
itt van az en anyam is, nem mereszkedik annyira,bar igy is minden nap
felhiv es kikerdez,hogy mi,meg hogy….Felek,hogy akkor en megszunok
letezni.Hogy elmegy a kedvem mindentol.Hogy kiegek.Nem lesz tobbet
EN,lesz egy anya,meg egy feleseg,meg egy meny,aki elvegzi a
kotelesseget csendben, aki ott ul ahova teszik,mert mas valasztasa nincs…es
akkor meg nem lehetek se jo anya,se jo feleseg,hiszen mit tud nyujtani
egy kiegett ember?Itt a bibi.Ezeken toprengek en naphosszat…..hogy
mit valasszak?valaszam ot,aki a parom, es gondolom,hogy fontos vagyok
neki, valasszam azt ami neki jo,meg akkor is ha tudom,hogy nekem
valoszinuleg pokol lesz, es vegul azza valik neki is, vagy legyek mar
vegre BATOR es valasszam vegre azt,amire en vagyok?!Fogas kerdes.De
majd eldol.Meg ugy sose volt, hogy valahogy ne lett volna.
Oldal ajánlása emailben
X